A fogadalmak királya

- Nem tudom, mi van készülőben, de nem jó nekünk, ez biztos - mondta Hiei, és általános viselkedését meghazudtolva, idegesen nekidőlt a - frissen meszelt - falnak. - Ó, a fene enné meg! Most hoztam haza a tisztítóból... Kijön ez valaha is? Ez a kosztüm már csak normális méretben kapható! Hol találok én még egy XXS-est?!

- Nyugi, Hiei, úgyis összemennek a mosásban - mondta gúnyosan Kuwabara. - Addig is próbálj meg nőni egy kicsit... Vagy használj gólyalábat!

- Nézzétek, ott van Keiko és Yusuke! Vajon mit csináltak...? - jegyezte meg Kurama. - Nem szívesen áskálódom mások magánügyeiben, de szeretném tudni, mi az, ami ennyire tetszik Keikonak Yusukében...

- El kell ismernem, Urameshi nem tehetségtelen... a Rei-Gun terén. Lazán veszi a csajokat. Talán ez? - felelte Kuwabara.

- Ja, persze. Yusuke még annyira sem ért a nőkhöz, mint te, Kuwabara, úgyhogy ehhez már tényleg tehetség kell - vágott vissza Hiei az előbbi sértő, felettébb szellemes támadásra. Amúgy sem volt jó kedvében, nemhogy még Kuwabara piszkálódását is lenyelje.

- Teee... Ó, Yukina kisasszony! - Kuwabara kiguvadt szemekkel meredt a hótündér-gyakornokra, aki épp akkor jelent meg új - kissé talán kihívó - fürdőruhájában.

- Na fiúk, megyünk egyet fürdeni? - kérdezte, miközben végig Kuramát stírölte. - Nem festesz valami jól...

- Hééé! Ezt kikérem magamnak! Én meszeltem ezt az egészet... - felelte Kurama ingerülten.

- Jó, bocsi, ne vedd úgy a szívedre. Akkor most megyünk, vagy sem? - kérdőn méregette Kuwabarát, és azon gondolkozott, vajon milyen fürdőgatyában fog megjelenni...

Fél órával később

- Hiei, csak azt ne mondd, hogy nem jössz! - mondta Kurama. - Hogy lesznek így meg a strandröplabda-csapatok?

- Ööö, Kurama, gyere egy pillanatra - mondta Hiei. - Nem lesz ez így jó. Mi lesz így a szüzességi fogadalmammal? Ha a strandon meglátok egy-két jó csajt, be fogok zsongani...bikiniben, jesszusom, erre eddig nem is gondoltam...

- Mi? Miféle szüzességi fogadalom? - kérdezte döbbenten Kurama. - Hú, téged így lázba…várjunk csak. Yukina szerinted nem elég jó bőr? He, erről van szó?!

- Félreérted... Eressz már el! Na szóval: Yukina hááát, izé... - Hiei csak ötölt-hatolt-hááátolt... végre feltalálta magát, és azt mondta:

- Őt Kuwabarának szántuk, nem emlékszel?

- Nem láttad, ahogyan engem stírölt? Védj meg, Hiei! - nevetett Kurama. - Lazulj már egy kicsit!

Hiei elgondolkodva bámulta maga előtt a földet. Nem tudta, mennyit árulhat el Kuramának, aki türelmesen álldogált, tisztes távolságban a faltól.

- Szállj le Yukináról meg rólam, jó?! Szerintem semmi közöd ehhez az egészhez. De azért elmondom. Ő az én drágalátos kis hugicám. Most örülsz? – vágta oda Kuramának, de ő már értett az ostorcsapásokhoz, úgyhogy ügyesen blokkolt, és úgy tett, mint aki már rég tudta ezt az egészet.

- Te, akkor... be tudnál nála ajánlani? – hadarta olyan gyorsan, hogy Hiei csak néhány perc elteltével tudott normális választ adni.

- Már mondtam, hogy az a tökfej úgyse szállna le róla...

Kurama keményen Hiei szeme közé nézett, kábé a Jagan-ra, aztán azt ordította, hogy:

- Nem érdekel, most nagyon kanos vagyok!!! – tudod, azon a furcsa, eléggé lányos magyarhangján.

- As’szed, én nem, Ezért kell messze elkerülnöm a strandot. Azt az átkozott strandot, ahol annyi bikinis, dögös… – Hiei kicsit belemerült a képzelődésbe, úgyhogy meg sem hallotta Kurama hozzá intézett kérdését. – Mivan? – kérdezett vissza undokul, amiért félbeszakították. Ehhez értett.

- Valld be, azért nem jössz, mert szégyellős vagy! Egy izomhegytől nem félsz, de hogy kiállj egy szál fürdőgatyában az ugrótoronyba, az már sok, mi?! – Kurama szavai vérig sértették Hiei büszkeségét, úgyhogy:

Tíz perc múlva a strandon

Hiei épp triplaszaltóval leugrott a medencébe, persze nem fürdőgatyában, hanem egy bő, fekete nadrágban, amilyet mindig viselni szokott. Elég röhejesen nézett ki, a hajából csöpögött a víz, a vizes rucija pedig jól összement, úgyhogy kábé úgy festett, mint Suzuki kifestve. Bohócnak is bátran elmehetett volna.

Legnagyobb meglepetésére két ismerős női hangot hallott. Yuri és Koto közeledtek felé, érdekes szabású rucikban. Fürdőrucikban. Bikinikben.

- Ajjaj - sóhajtott Hiei. - Ebből balhé lesz.

Eközben egy fűzfa árnyékában

- Jaj, Rinku, ne nyaggass már folyton azokkal az alkoholmentes narancsszörpökkel! - mondta Saku, és az utolsó cseppig kiitta az üvegből a pálinkát.

- Jólvan, akkor elhívom Touyát. Ő legalább tud bele adni jégkockát is - felelte Rinku, és kedvenc yoyójával elment a hidegvizes medencék felé.

Touya és Jin remekül szórakoztak, igaz, Jint sokan megnézték a szarvacskája, a hegyes füle és a szemfogai miatt. Mondjuk Touya sem volt semmi abban a ruciban. Nem csoda, egy-két fokkal szégyellősebb és zárkózottabb volt Jinnél, úgyhogy talán elnézhető volt neki az egész testét fedő, sötétkék-szürke fürdőruha-együttes... Ment a szeméhez, de frankón.

Tehát sármos szívdöglesztőink igen érdekes hatást kelthettek, főleg, hogy nem vette körül őket a „szokásos” csajkoszorú. Hmmm...

- Mivan, Rinku? - kérdezte Touya, mikor meglátta a föl-le pörgő kerek tárgyat maga mellett. - Hol hagytad Sakut?

Rinku abbahagyta a yoyozást, és leült a medence szélére.

- Narancsszörpöt akarok inni! Gyere már el velem a büfébe!... - mondta.

Jin kezdte unni a nyafogást, úgyhogy azt mondta:

- Jó, megyek veled én.

Kikászálódott a medencéből, és felkapta a törölközőjét.

- Indulhatunk végre? – kérdezte a valóban szeles teremtés. Választ sem várva elsétált a büfé irányába.

Hiei megpróbált elsomfordálni a két csaj elől, de nem jött össze neki, úgyhogy kénytelen volt meghívni őket egy italra a büfé felé menet. Nagy mázlijára összefutottak Jinnel és Rinkuval, szóval a lányok szerencsére leszakadtak róla. Yuri Jint szemelte ki, Koto pedig Saku felől érdeklődött.

Jin rákacsintott a kissé furcsa öltözetű Hieire, aztán gyorsan vettek Rinkunak legalább egy liter narancsszörpöt, hogy ne nyavalyogjon. Hiei már csak azt látta, hogy Rinku meg Koto egy fűzfa irányába mennek, Jin és Yuri pedig hihetetlen gyorsasággal elhúztak a hidegvizes medencékhez…

- Hát ezt buktad - jegyezte meg Kurama -, egyszerre kettőt is lecsaptak a kezedről…

- Nem gond. Legalább tarthatom a... - Hiei szava gyorsan elakadt, mert meglátta Botant és egyik barátnőjét egy igencsak kivágott ruhában, s habár azalatt még volt egy bikini, elég csábítóan hatott a fogadalmak bajnokára. – Kurama... fogj le... nem bírom!!!

Még mázli, hogy rózsás hangulatú barátunk ott volt, és figyelmeztette Hieit arra, hogyan is néz ki. Mekkora beégés lett volna!

- Kösz - nyögte ki Hiei. - Már azt hittem, végem. Pontosabban csak a fogadalmamnak lett volna annyi. Huhh.

- Ne keressük meg Kuwabaráékat? - kérdezte mellékesen Kurama. – Mert ha a kis testvérkédnek nincs valami különleges tökfej-taszító képessége, akkor Kuwabara nagyon rá fog tapadni…

- Hányszor kell még elmondanom, hogy őket egymásnak szántuk? - morogta mérgesen Hiei.

Eközben egy romantikus, félreeső helyen

- Kazuma úrfi, nem gondolod, hogy szólni kéne a többieknek, hogy eljöttünk? - kérdezte Yukina aggodalmasan.

- Ugyan, Yukina kisasszony! Nem fognak aggódni miattunk... - mondta Kuwabara.

- Édi vagy, Kazuma... - Yukina elpirult, mert Kuwabara elkezdett vetkőzni.

„Jaj, mi lesz itt?!” - gondolta a kiscsaj, aki inkább szavakkal kacérkodott, mint tettekkel...

- Figyelj, ez most nem a legjobb pillanat... - jegyezte meg Yukina.

- De hiszen ezért jöttünk. Te akartál fürdeni, nem? - kérdezte értetlenül a hülyeség koronázatlan királya.

- Ja, persze! - mondta vékonyka hangon Yukina. - Akkor megyek is átöltözni...

- Már rajtad van a bikinid! Csini vagy, kicsim! - viccelődött Kuwabara.

- Oh, mercí, Monsieur Kazuma! - nevetett Yukina, mikor rájött, hogy csak az ő fantáziája ilyen mocskos...

Kuwabara a karját nyújtotta, és ő belekarolt, és elsétáltak jégkrémet venni.

Úgy tíz perc elteltével a hidegvizes medencékhez érkeztek, ahol észrevették Yurit, Jint, és Touyát.

Touya kimászott a medencéből, és törölközőjét a vállára dobva csatlakozott Yukináékhoz.

- Yukina kedves, lenne kedved meginni velem egy pohár...ööö... koktélt? – dadogta, miután összeszedte a bátorságát.

- Kopj le, Jégfiú - mondta nem túl kedvesen Kuwabara. – Nem látod, hogy most velem van?

- Kazuma, ezt hadd döntsem el én... - bökte ki Yukina. - Szívesen, Touya.

Hogy kezdődő vörösödését leplezze, Touya az arcát törölgette a törölközőjével. A dolog elég bénán sült ki, ugyanis majdnem hasraesett Kuwabara lábában, aki orvul be akarta égetni kedvenc hótündére előtt. Yukina elég nyíltan röhögött, de a fiúk elnézték neki, mert totál lehidaltak a csajtól.

- Szia, Kazuma! Még találkozunk! - tette hozzá Yukina, és kézenfogva elsétáltak a büfé felé. Touyával.

Yusuke nagyon bezsongott, mikor megtudta, hogy Keiko új fürdőruhát kapott. Levitte hát a híres-neves strandra, ahol többi hősünk is tanyázott. Az új cucchoz fűzött reményei nem tűntek alaptalannak, mert mikor Keiko kijött a fülkéből, majdnem dobott tőle egy hátast. Olyan jó volt. Huhh. Gerjedt az ilyen „villantós” rucikra, főleg Keikon. Huhh.

- Mi van, Yusuke, gyökeret eresztettél? - jegyezte meg gúnyosan Keiko, aztán észrevette, hogy a felsője kicsit félrecsúszott...

Aha, így már érthető volt Yusuke hirtelen döbbenete.

- Huupssz. Bocs, de ezt meg kell igazítanom... - mondta zavartan Keiko.

- Ne már! Van szíved elrontani egy ilyen szépnek ígérkező délutánt? - kérdezte Yusuke, majd egy hirtelen ötlettel állt elő. - Akkor majd feláldozom magam én! Megigazítom neked!!!

- Mit képzelsz? - de azért hagyta, hadd örüljön a fejének...

Hatalmas pofon csattant. Yusuke a szokásos jobb pofájára kapta. Szegény Yusuke...!

- Nem azt mondtam, hogy tapizz le, teee...! Egész egyszerűen megengedtem, hogy megigazítsd a felsőmet! Ennyi! - ordította Keiko.

- Jó, csak totál beindultam, ne kapd már fel ennyire a vizet! - kiabált vissza Yusuke.

- Akkor...mehetünk? – kérdezte Keiko immár normális hangnemben.

- Aha. Kérsz egy fagyit? - duruzsolta mézes-mázos hangon Yusuke.

- Na jó. Egy eper-vaníliát. Csokiszósszal - mondta Keiko.

Yusuke már tudta, mit fog csinálni azzal a csokis fagyival...

Mikor Saku meglátta Kotot és Rinkut, akik pont felé igyekeztek, gyorsan ledöntött még egy vodkát. Vonzó volt abban a ruciban, mármint Koto, szóval Rinku gyorsan elpárolgott, mint az italok Saku kezéből.

- Ó, szia, bébi…! - mondta szexi, mély hangon. Mármint Saku.

- Saku drágám! - köszönt vissza, azon az édeskés cicahangján. Mármint Koto.

A „kis részeges” felült, és Koto az ölébe huppant.

- Hogy vagy? - kérdezte álilledelmesen Saku.

Koto válaszképpen, csakúgy lesmárolta, aztán megjegyezte:

- Saku, te már megint ittál...

- Hát persze, szivi, de hagytam neked is - mondta, és elég rendesen lekapta a csajszit.

Koto fulladozva és köhögve előkászálódott Saku alól, és azon mérgelődött, hogy már a leheletétől is be fog rúgni, méghozzá rendesen.

- Bocsi - mondta Saku -, ha tudom, hogy jössz, nem iszom meg azt a pálinkát. Sőt, a vodkát is kihagyom. A te kedvedért, édes...

Felkapta a cicalányt, és elvitte a legközelebbi öltözőhöz.

- De ugye nem haragszol, kedves cicuskám? - kérdezte Saku. - Egyébként jó az új rucid. Tényleg.

- Kösz, te alkoholista vadá... - kezdte Koto, de Saku - részegsége ellenére - gyors felfogókészséggel rendelkezett, és tudta, hogy most kell lépnie. Néhány hirtelen mozdulattal leteperte a csajt, és... - BAMMM! - elcsúszott egy vizes csempén.

Olyat káromkodott - azaz káromkodott volna, ha nincs ott Koto -, hogy...huhh. De szerencsére ott volt, felsegítette, és „helyrepofozta”...

Kurama és Hiei már kemény öt-tíz perce keresgélték Kuwabarát, de nem futottak vele össze. Kezdték unni a dolgot, úgyhogy elmentek pihenni egyet a hidegvizes medencékhez.

Jin és Yuri már épp a legjobb résznél tartottak, khm-khm, ööö, tehát Jin és Yuri épp kezdtek belemelegedni a beszélgetésbe, mikor Hiei és Kurama megjelentek.

- Hé, nem láttátok Kuwabarát és Yukinát? - kérdezte Hiei.

„Jaj ne, már megint az a bikini! Komolyan megőrjít” - gondolta közben, mert a szemét nem tudta levenni Yuri hullámzó kebléről.

- Hiei, csak egy percre, légy szíves - mondta nem túl barátságosan Jin. - Yuri az én csajom, vili? Stírölj valaki mást!

- Én nem...igazán nem... - dadogta Hiei.

Jin elégedetten mászott vissza a medencébe. - Kuwabara szépen hoppon maradt...Touya épp az előbb vitte el Yukinát egy koktélra...egyenesen Kuwabara kezei közül... Ekkora balekot! - nevetett. - Hiei, mi ez a styley fürdőnaci?

- Hááát, ööö - nem tudott mit mondani, de óriási szerencséjére még mindig ott volt vele Kurama.

- Szégyellős a kis drága... - sutyorogta bizalmasan Jin fülébe.

- Aha, értem már! - súgta vissza Jin. - Bezzeg a csajokat szégyentelenül tudja stírölni, mi?!

Jin szolidan elröhögte magát, aztán visszaúszott Yurihoz, gyorsan lesmárolta, és utána rákacsintott Hieire. - Öregem, nem ártana néha tenned is valamit az ügyért! Ha csak bámulod őket, nem mész sokra...

Hiei mérgesen elfordult, és intett Kuramának, hogy menjenek innen minél messzebb, és megjegyezte:

- Átkozott fogadalom...!

Touya és Yukina odaértek a büféhez, és már leadták a rendelésüket is. Wow, ilyen fiatalon alkoholosat, Yukina? Touya, te kis pimasz, le akarod itatni?!

- Yukina, nagyon jól nézel ki! - mondta Touya esetleges hátsó szándékokkal.

- Kösz, reméltem is, hogy jó lesz... - válaszolta Yukina, aki semmit sem sejtett, és - egyelőre - ártatlanul üldögélt Touya mellett.

A kevésbé ártatlan Touya ravaszul áthajolt a koktélokért Yukina előtt, hogy aztán súrolhassa a lány puha, selymes...haját.

- Eljönnél velem a ma esti buliba? - kérdezte reménykedve, és közben igyekezett nem kilötyögtetni az üdítőjét.

- Még szép! - felelte Yukina, miután - nem túl nőiesen - egy hajtásra kiitta azt az alkoholos löttyöt.

Touya örömében majdnem félrenyelt, de aztán mégsem, úgyhogy megfogta Yukina kezét, és felállt. - Gyere, menjünk egyet fürdeni! - javasolta, és Yukina helyeslő bólogatására elhúztak a hullámfürdőhöz. Legalábbis arrafelé...

Kuwabara az egyik napernyő alól, féltékenyen nézett a „kis hótündére” után. - Na megállj csak Touya, majd adok én neked! - mormogta maga elé.

Feltápászkodott, fizetett, és utánuk indult. Volna. De meglátta Yusukét és Keikot, szóval odament hozzájuk. - Hé, Urameshi, már megint becsajoztál? - kérdezte. - Ja, te vagy az, Keiko? Azt hittem már megint összeszedett valami...

- Most már fogd be a szád, Kuwabara, oké? - mondta Keiko ingerülten.

- Ja, bocs. Jó az új bikinid! - próbált meg bókolni, nem sok sikerrel.

Erre a bűvös szóra megjelent Hiei és Kurama. A fekete, összement fürdőnaci volt rajta - még mindig -, Kuramán pedig egy rózsavörös darab. Jeah, nagyon tuti kinézetük volt!

Hiei szájtátva meredt a csodás, fehér bikinis Keikora, mire Yusuke félrevonszolta, és megkérdezte:

- Kiheréljelek, Hiei? Gyors műtéti beavatkozás, nem fog fájni, hidd el.

- Ööö, asszem az már nem segítene. De azért kösz, Yusuke! - felelte Hiei még mindig álmodozva.

- Bocs, Yusuke, ez Hiei magánügye. Hogy megnyugtassalak: minden bikinibe bújt csajt végignézett, értsd nem pont a tiédre fáj a foga - avatkozott bele Kurama a tapintatos beszélgetésbe.

- Okés, akkor most az egyszer még elengedlek. De csak mert jó barátom vagy - mondta Yusuke. - Ugye jó barátom vagy?!

- Mi? Ja, persze, az vagyok - motyogta Hiei elszontyolodva.

Nem tudta kiverni a fejéből a szüzességi fogadalmát, és őszintén szólva majd’ beleőrült, hogy csak ő ilyen peches ezen az egész strandon. Sőt.

Saku és Koto még mindig bent voltak az öltözőben, és Rinku el sem tudta képzelni, miért nem jöttek már vissza. Kezdett sötétedni, a strand zárni készült, de ők sehol sem voltak.

„Lehet, hogy Saku alkoholfogyasztása tényleg káros bizonyos létfontosságú szerveire? Mert ha igen, akkor...” - gondolta Rinku. - „Szegény Koto! De rá azért biztosan eléggé begerjedt. Huhh...”

Rinkunak eszébe jutott a bikinis Koto, és erre még ő is begerjedt. Felállított egyt-s-mást, például a lengőteke-bábukat, aztán a yoyójával ledöntögette őket.

„Jaj, Saku, nem tudnátok végre jönni?” - gondolta sóvárogva.

Jin és Yuri kikecmeregtek a medencéből, Jin olyan hegyes füllel, amilyet Yuri még nem pipált. De Jin se.

- Na, ez jó volt... - mondta elégedetten Jin. - Most pedig jöhet a buli.

- Hm? Milyen buli? - érdeklődött Yuri. Persze hogy megyünk. Együtt?

- Naná, édes! - vágta rá Jin, aki olyan jót még sohasem ke...khm-khm, aki olyan jól még sohasem szórakozott, mint most.

Majdnem elkezdte fütyörészni a „Hej, Dunáról fúj a szél”-t, de aztán mégsem. Mázli, mondhatom.